Az 1805. december 2-i austerlitzi csata az újkor egyik legnagyobb ütközete volt I. Napóleon francia és I. Ferenc osztrák, valamint I. Sándor orosz cár hadseregei között. Az osztrák-orosz hadsereg (90.000 fő) túlerőben volt a Brünntől (Brno) délre lévő Austerlitz település határában, azonban Napóleon zsenialitása eldöntötte a hadjáratot (68.000 francia). Az osztrák csapatok bal szárnyának éldandárában harcoltak a két székely határőr gyalogezred zászlóaljai (2600 fő) és a székely határőr huszárezred századai. A csík-gyergyó-kászonszéki 1. székely határőr gyalogezred soraiban bizonyára szépvíziek, borzsovaiak és csíkszentmiklósiak is meneteltek a reggeli ködben Telnice/Tellnitz falu szőlősdombján. A székelyek több száz fős veszteséggel foglalták el a támadás folyamán a falut. Főleg a háromszéki 2. székely határőr gyalogezred veszített sok embert a franciák puskatüzében. Azonban hiába a helyi siker, ha a csata elveszett, így délután a székelyek is vissza kellett vonuljanak Telnicéből Bécs irányába. A visszavonulást a székely huszárok fedezték többek között.
A csatatéren ma számtalan emlékmű emlékeztet az 1805 évi háborúra, többek között a 2011-ben felállított székely emlékmű is, amelyet székelyföldi hagyományőrzők készíttettek. Minden év december 2-ik napja körül nemzetközi megemlékezésre kerül sor, amelynek keretében hagyományőrzők mutatják be a csatát korhű egyenruhákban és felszereléssel. Idén 14 ország emlékezett e történelmi helyszínen. Így Székelyföldről 55 résztvevő utazott ki a megemlékezésre, Nagy József, a Gyergyói Szemle Egyesület elnökének kezdeményezésére.
A megemlékezésre kiutazó csoport november 27-én indult Gyergyószentmiklósról. Az első megállóhely Komáromban volt. Annak idején a székely határőr ezredek többször megpihenhettek a komáromi várban, hiszen pl. 1805-ben útjuk, gyalogosan másfél hónapot tett ki Austerlitzig. November 28-án nemcsak a várat tekintettük meg, hanem Észak-Komárom polgármestere, Keszegh Béla is fogadott minket. E nap délutánján meglátogattuk Pozsony városát és este megérkeztünk Brünnbe, ahol a házi sörfőzdékben csillapítottuk szomjúságunkat.
Másnap Königgratzbe (Hradec Kralove) és Josefstadtba (Jaromer) kirándultunk, ahol az 1866 évi eseményekre emlékeztünk. Az akkori osztrák-porosz háborúban szintén részt vettek a székelyek. Königgratz óvárosát látni igazi történelmi időutazás.
November 30-án délelőtt megtekintettük Austerlitz (Slavkov U Brna) városát, ahol gyülekeztek a több országból érkező hagyományőrzők, továbbá helyi termékeket vásárolhattunk a vásárban. Délután kezdődött a több mint 1000 hagyományőrző által eljátszott hadijáték, amely visszarepítette a nézőt 1805-be. 17.00 órakor kezdődött a székely megemlékezés Telnicében, ahová nagyszámú magyar és kisebb részt morva megemlékező érkezett. Beszédet mondott Telnice polgármesterasszonya, Leona Bímová, Csikány Tamás budapesti történész és a székelység nevében Ferencz Tibor, a Szépvízért Egyesület elnöke.
Ferencz Tibor beszédében a Székely Határőr Emlékközpont kiállítását idézte fel, mivel ez az egyetlen székelyföldi történeti kiállítás, amely bemutatja a Napóleoni-háborúk történetét és az austerlitzi csatát. Csillag István grafikus nagy méretű festményt készített a csata székelyeket bemutató epizódjáról, amely megtekinthető az emlékközpontban. A megemlékezést vacsora zárta a telnicei művelődési házban, majd közösen kivonultunk a falu határában lévő tömegsírhoz, amely alatt valószínűsíthetően közösen nyugszanak székelyek és franciák. Itt is megemlékeztünk, imádkoztunk és régi népdalokat énekeltünk.
December 1-én vasárnap délelőtt megtekintettük a brünni Szent Péter és Pál székesegyházat, majd a Prace falu határában lévő Pratzen-hegyre mentünk fel, ahol délben sor került a nemzetközi megemlékezésre. Itt a csata történetét bemutató múzeumot is megtekintettük, majd hazautaztunk.
E nemzetközi megemlékezésen azért is érdemes részt venni, mert amellett, hogy a székelység helytállására emlékeztünk, egy kulturált, európai emlékezeti kultúra részesei is lehettünk. Az akkori európai szintű háborús konfliktus ma arra kell ösztökélje Európa népeit, hogy tovább építsük az európai közösséget és fátylat borítsunk minden olyan történelmi eseményre, amikor Európa népei egymás ellen fordultak, ahelyett hogy békésen kereskedjenek és kulturális kapcsolatokat építsenek ki egymással. Amikor képes 14 ország közösen emlékezni, akkor a történelmi frusztrációk helyét a kölcsönös megértés veszi át. Austerlitz csatamezején évtizedek alatt alakult ki az, hogy ma több tízezer résztvevő közösen tud kiállni az európai békéért.
