2024. október 18-án, elsőként Gyergyóremetén, majd Gyergyószentmiklóson indult Kokas-foglalkozás Erdélyben. A gyermekfoglalkozások hetente egy órát vesznek igénybe, főként a 3 és 11 éves korosztályt célozva meg, viszont nagyobb korosztályoknak is ajánlott. A foglalkozást Székely Beáta csíkszentdomokosi származású tanítónő, alkalmazott bábművész, népi kézműves és élménypedagógus, továbbá Dr. Benedek Tibor-Magor zenepedagógus, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Zeneintézetének egyetemi adjunktusa tartják. Tibor most már fél lábbal hazaköltözött Gyergyószentmiklósra, ott élnek párjával, Beátával. Szeretnék zenei és pedagógiai tudásukat a gyergyói térségben is kamatoztatni.
Tibor elmondása szerint, az először Magyarországon elterjedt Kokas-pedagógia elsősorban a szeretet pedagógiája. Alkalmazása az elfogadásra, az élményszerzésre, a közvetlenségre, a barátságosságra, az önkifejezésre és az önkiteljesedésre neveli a gyermekeket. A megnevezés Kokas Klára (1929-2010), volt Kodály-tanítványnak a nevét viszi tovább, aki a kodályi koncepciót továbbfejlesztette zenére való mozgással, dramatizálással, képalkotással.
Tibor és Beáta havi rendszerességgel, másfél éves, akkreditált képzést végzett a Kokas Klára Zene-Életöröm Alapítványnál, Budapesten, ahol elsajátították a módszer kezdő és haladó szintjét. Véleményük szerint „nagy szükség van ma a zeneörömre, a teljes figyelemre, az érzékenyítésre. A foglalkozás által a gyermeknek nemcsak a zenei készségei fejlődnek, hanem az empátiája is. Az egymásra figyelés, a koncentrációs időnek a kitágítása, az alkotás öröme jellemzi, nyitottabbá válnak egymás gondolatainak befogadására.”
Kokas Klára a foglalkozások során gondosan válogatott zenéket használt. Ez nemcsak klasszikus zenét jelent, hanem a magyar népzene mellett más népek zenéjét is, a népi gyermekjátékok dalait, de komponált gyermekdalokat is, Kodálytól és társaitól.
Beáta elmondásában, a foglalkozás legelső mozzanata az, hogy a gyermekeket névénekléssel köszöntik. Elhangzik mindenkinek a neve, a foglalkozásvezetők és a gyermekek által is énekelve, sajátos párbeszéd keretében. A cél az, hogy a gyermek énekelje ki a saját nevét. Vagy rákérdeznek, hogy „mi a te neved?, énekeld a neved” és ő erre valamilyen módon válaszol. Így abban a pillanatban a gyermek válik főszereplővé. A névéneklést dalos játék követi, rövid, népi gyermekjáték dalocskák hangzanak el. Ezek szövegeivel és dallamával játszanak oly módon, hogy a dal szövegét helyettesítik be az általuk, abban a pillanatban megélt dolgokkal, gondolatokkal, ötletekkel. Majd lecsendesednek és ennek során ráhangolódnak a bejátszandó komolyzenére. A komolyzenerészlet minimum hét alkalommal hangzik el. Miután a gyermekek meghallgatják a zenét, kifejezhetik a zene alatt megélt élményeiket mozgás által. Ez a Kokas-pedagógia fő sajátossága. Tehát nem egy betanult mozdulatokon alapuló mozgássor, hanem ösztönös mozgás, amire a zene indít.
A következő mozzanat során a gyermekek körbeülnek és egyesével beszélhetnek a zene alatt átélt élményeikről. Ezután mindezt vizuálisan is kifejezhetik, amikor zenei élményeiket például papírra festik, lerajzolják vagy megformázzák agyagból. Ezt ismét beszélgetés követi, hogy ki mit alkotott, mire indította a zene. A foglalkozás a gyertyaénekkel zárul, ahol halkan, közösen énekelnek a gyertya körül, és a kis közösséget arra inspirálják, hogy megmaradjanak a foglalkozás alatt kialakított lelkiállapotban. Ezután a résztvevők elköszönnek egymástól.
Igény szerint további, 10-12 fős csoportok indíthatók a térség településein.
